A romantika, az erős fogalmazás, a nagy erejű képi láttatás, a szélsőséges érzelmek és jellemek, a kiélezett szituációk vonzzák a színpadi megjelenítést. Természetesen csak akkor, ha az írói minőség megkérdőjelezhetetlen, és a romantika stíluseszközei, díszítőelemei mögött egyetemes emberi hely-zetek, konfliktusok fogalmazódnak meg. Alexandre Dumas Monte Cristo grófja című regénye ilyen mű. Edmond Dantès kálváriája komoly lehetőség egy széles társadalmi és korkép felmutatására. Mint térben és időben utazó hős elvezet bennünket e kép alakjaihoz, következetesen és pontosan he-lyezi egymás mellé a rendszer elemeit, politikai, lélektani, gazdasági, emberi vonatkozásait. Edmond Dantès e kor eszmei és politikai nézetrendszerén kívül álló személy. A történet elején ifjúi naivitása, szerelmének elsődlegessége miatt, majd elárultatása, a börtönévek utáni visszatérésekor igazságosztó szerepe miatt. Nem foglal állást, csak beteljesíti a felismert törvényszerűségeket, felgyorsítja a folyamatokat. Ez emberi tragédiák sokaságát okozza, a bosszú beteljesítése magával rántja az ártatlanokat is. A történet igazi értéke e küldetés értelmetlenségének felismerésében rejlik. A visszatért Dantès, Monte Cristo grófja, „Szindbád a tengerész” elhajózik a semmibe, esélyt teremtve arra, hogy a sebek gyógyuljanak és egy új nemzedék építhesse a maga valóságát. A mű alapvető üzenete ez: a bosszú jogosságát semmilyen sérelem sem igazolhatja, halál nem váltja meg a halált, a szenvedéstörténet vége nem retorzió, hanem felülemelkedés, megbocsátás.
Színházi percek:
